Nemrég közreadtam egy cikket, pontosabban annak az első felét a csontritkulás megelőzését illetően, és ígértem a cikk folytatását.
|
| |
Amikor már roppan...
A csontritkulás tünetei leggyakrabban minden előzmény nélkül, hirtelen bukkannak fel, ha nem figyelünk az apróbb jelekre korábban.
A csontritkulásra jellemző a csigolyák összenyomódása miatti hát- és derékfájdalom, csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések.
A test meggörnyed, a hát meggörbül, a mellkas besüllyed, a testmagasság csökken.
Leggyakrabban megelőző tünetek nélkül, combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés hívja fel a figyelmet az akkor már előrehaladott betegségre.
Létezik úgynevezett másodlagos csontritkulás, amely ritkábban fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegség következményeként jön létre. (ilyenek lehetnek a gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben).
Előzzük meg!
A csontritkulás megelőzését már gyermekkorban meg kell kezdeni.
Megfelelő testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog.
A csontokra ható állandó, váltakozó terhelés (a mozgás) hatására ugyanis a nagyobb mechanikai terhelésnek kitett területeken a csontképzés fokozódik.
A mozgás mellett komoly szerepe van a megelőzésben a helyes táplálkozásnak, a kalciumdús étrendnek, a megfelelő D-vitamin ellátottságnak, melyekre az erről szóló cikkben részletesen is kitérünk.
A másodlagos megelőzéshez tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a menopauza hormonális változásainak megfelelő kezelése.
A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítása, a megfelelő kezelési módok alkalmazása, melynek folyamán természetesen az életmód megváltoztatására is szükség van. Ez már igazából nem a csontritkulást előzi meg, hanem annak tüneteit és következményeit.
Kezeljük!
A csontritkulás terápiájának fontos, elengedhetetlen - és elsőként választandó - eleme a kalcium- és a D-vitamin pótlása.
Ezt pusztán étrendi változtatásokkal lehetetlen végrehajtani, ezért speciális készítmények használatát javasolják (mint például az Okinawai Korall Kalcium - szerk).
A legnagyobb segítséget a
kalciumkészítmények
jelentik, amelyek segítségével kiegészíthető a szükségletektől jelentősen elmaradó napi kalciumbevitel.
Felmérések szerint ma ugyanis a hazai nők átlagosan mindössze 655, míg a férfiak sem sokkal több, 716 mg kalciumot fogyasztanak, ami közel egyharmadával kevesebb a szükségesnél.
Jelentős szerepe van még a mozgásterápiának is, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük.
Idős korban a rendszeres testmozgás, gyógytorna jelentősen csökkentheti a combnyaktörés gyakoriságát, de az általános közérzetet is javítja, összességében sokat javulhat az életminőség.
A közepes erősségű terhelés nem veszélyezteti a csontokat, de jót tesz a légzésnek és a keringésnek is.
A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, mozgékonyabb lesz az ember, és idős korban az sem elhanyagolható, hogy még az egyensúlyérzéket is javítja.
A mozgásprogramot - melyet legjobb esetben gyógytornász állít össze - érdemes mindenkinek egyénileg is rendszeresen végeznie. Az ízületi fájdalom és az izomfájdalmak enyhítésére ezen kívül elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst szoktak javasolni.
Forrás: Hazipatika
|
| |
|
