Akkor folytassuk eszme futtatásunkat az ionizáló berendezések által előállított lúgos víz egészségre gyakorolt hatásait boncolgatván.
 

Az előző bejegyzésemben tárgyaltam a vízionizáló berendezésekkel előállított lúgos
kémhatású víz ún. természetellenes voltát,

a készülékek működési elvét, ásványi anyag forrásait, és azt, hogy valójában mire van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy helyreállítsa a sav-bázis egyensúlyát.

Ugyanis az emberi szervezet elég intelligens ahhoz, hogy amennyiben megkapja a számára valóban szükséges tápanyagokat,  akkor saját mag képes helyreállítani a sav-bázis egyensúlyát. És itt a tápanyagokon van a hangsúly.

Ne menjünk el szó nélkül az ilyen elven működő készülékekből kikerülő víz "tisztasága" mellett.

Az ionizáló berendezések általában előszűrik a vizet. Tehát nem tisztítják, hanem szűrik a csapvizet (hogy mi a különbség a szűrés és a tisztítás között, egy kimondottan a víztisztítással foglalkozó blogban fogom tárgyalni.)
A használatos szűrők általában 1 mikron és 0,1 mikronos szemcsemérettel rendelkeznek.
Akkor nézzük a vízben megtalálható egészségre káros hatással rendelkező összetevők átlagos méreteit,
a példa kedvéért:
baktériumok: 0,2 mikron
vírusok: 0,02 mikron
nitrát: 0,002 mikron
klór: 0,001 mikron

Gondolom másban is felmerül ezek után a kérdés, mennyire lesz tiszta a készülékből kikerülő víz. A gyanútlan felhasználó meg van győződve róla, hogy garantált tisztaságú vizet fogyaszt, és lehet, hogy mégse? Lehet, hogy az ivóvíze úgyanúgy tartalmazza a szennyezőanyagok döntő többségét, beleértve például a hormonokat és a gyógyszermaradványokat is, melyeket csak egyetlen technológia képes eltávolítani az ivóvízből?