Újabb adatok szerint a csontritkulásra visszavezethető halálozás világméretekben már összemérhető a mell- és nőgyógyászati daganatok okozta halálozással.
A csontritkulás ügyében tehát akad bőven tennivaló. De hol kezdődik, hol kezdődhet a cselekvés?
A csontritkulás legfőképpen nőket érintő probléma. Ezért nagyon fontos, hogy elsősorban ők ismerjék meg a csontok egészségével, a csontritkulás megelőzésével kapcsolatos alapvető információkat.
Szilárdít, támaszt és véd
Az emberi testet alkotó 206 csont mindegyike jellemző alakjánál, elhelyezkedésénél és működésénél fogva egy-egy egységet képvisel. A csontok - mint különálló szervek - egymással folytonosan, vagy ízületeken át (megszakítottan) összekapcsolódva alkotják a csontvázat.
A csontvázrendszer szerepe röviden összefoglalva a következő:
1. A szervezet szilárd vázát alkotja.
2. Passzív mozgásszerv: a mozgások jelentős része úgy lehetséges, hogy a csontokon tapadó izmok megváltoztatják a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét.
3.Védi a külső behatásokra érzékeny szerveket (pl. agy- és gerincvelő).
4. A vérképzés helyéül szolgál és az anyagcserében központi szerepet játszó elemek tárolója (pl. kalcium, foszfor).
Csontjaink tehát fontos funkciókkal bíró, nagyon is élő szervek, amelyek érzékenyek minden külső behatásra, és amelyek - amennyiben egészségesek - hosszútávon biztosítják mozgásszabadságunkat.
A néma járvány
Az orvostudomány általában "néma járványként" emlegeti a csontritkulást, pontosan azért, mert kezdődő csontritkulásnak (csont- és ásványianyag-tartalom csökkenés, mikroszerkezet károsodás) még nincsenek kézzelfogható tünetei.
A betegség sokszor már csak súlyos esetben okoz tüneteket (fájdalom, testmagasság csökkenés, esetleg csonttörések), amikor a károsodás már nem fordítható vissza.
A csontritkulás kialakulásának kockázatát a csontépítési - csontbontási folyamatok egyensúlyát veszélyeztető faktorok mellett még a következő tényezők növelik:
+ Csontritkulásos beteg a családban, mert a csontritkulásra való hajlam öröklődhet.
+ Bizonyos betegségek hajlamosítanak csontritkulásra: pajzsmirigy-túlműködés, idült vesebetegség, anorexia, inzulinfüggő cukorbetegség, rheumatoid arthritis, idült tüdőbetegség esetén növekszik a kockázat.
+ Bizonyos gyógyszerek szedése ugyancsak fokozhatja a csontritkulás kockázatát: a pajzsmirigy-hormonok, véralvadásgátlók, kemoterápiás készítmények, de még a viszonylag sokak által szedett szteroidok is ezek körébe tartoznak.
A mérleghinta két oldala
Csontrendszerünk nem csupán szilárd és változatlan vázszerkezet, hanem élő szövet, mely folyamatosan bomlik, és helyette új csont képződik.
A gyermek-, a serdülő-, s a fiatal felnőttkorban több új csontszövet képződik, mint amennyi lebomlik.
Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el.
Minél kevesebb a testsúlyunknak és alkatunknak megfelelő csúcs-csonttömeg, annál hamarabb következhet be a csonttörés veszélyével járó csontritkulás. 30 éves kor után a csontlebontás mindenképpen nagyobb mértékű, mint az új csontképződés, ezért a csontok tömege, vagyis szerves- és ásványianyag-tartalma egyaránt folyamatosan csökken.
40 éves kor után a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlya "felborul": a csontépítő sejtek már nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel.
Elkezdődik a csonttömeg-vesztés, amit a nőknél fokoznak a menopauza hormonális változásai által okozott kalcium-háztartási zavarok.
Forrás: Hazipatika
