Az oszteoporózis (azaz csontritkulás - szerk.) önmagában nem fájdalmas, különösebb panaszokat nem okoz - ám előrehaladott állapotban a csontok már a legkisebb behatásra is az üveghez hasonlóan roppannak, törnek.
Kétségtelen tény, hogy
a csontritkulás legnagyobb kockázata a csonttörésekben rejlik,
éppen ezért a terápia elsődleges célja ezek megelőzése a szakorvosok szerint.
De pontosan mekkora probléma is ez?
Hazánkban évente 30-40 ezer csigolyatörés mellett 15-16 ezer csípőtáji és 8-9 ezer felkartörés, valamint 25-28 ezer csuklótáji törés következik be.
A statisztikát tovább rontja az a körülbelül 90-100 ezer egyéb törés is, amelyet szintén a csontritkulás miatt szenvednek el honfitársaink.
Sőt, figyelembe kell vennünk azt is, hogy közel félmillióan érintettek a csigolyák kisebb-nagyobb mértékű megroppanásában illetve törésében.
A törések és az azok miatt bekövetkező szövődmények miatti halálozás is magas.
Szakértők adatai szerint az első évben a nőknél akár 25, a férfiaknál pedig 35 százalék is lehet.
A törést elszenvedők több mint 40 százaléka tartósan mozgáskorlátozott marad.
Csípőtörés - halálos ítélet?
A csontritkulás okozta törések közül is talán a legveszélyesebb a csípőtáji törés.
Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján az ilyen törést elszenvedők közül minden ötödik ember a törés bekövetkezését követő évben meghal.
De mi a helyzet hazánkban?
A csípőtáji törések (ide sorolódik a combnyaktörés is) rendkívül nagy kockázatú állapotok.
Természetesen sokat számít az, hogy mennyi idő elteltével jutnak megfelelő ellátáshoz a balesetet szenvedők, valamint hogy milyen életkorúak és fizikai állapotúak, de a számok minden csoportban lesújtóak.
A balesetet követő első héten a betegek 1,5-2 százaléka, 30 napon belül 7-9 százaléka, míg az első évben 30 százaléka meghal.
A kilátások ötéves távlatban sajnos nagyon rosszak: öt év után az ilyen betegek közül alig minden harmadik van még életben, körülbelül 60 százalékuk sajnos meghal.
Más adatok szerint az ilyen törések túlélőinek mintegy fele élete végéig ellátási segítségre szorul, tehát életminősége jelentősen csökken, és csupán minden ötödik beteg gyógyul meg teljesen.
Észrevétlen baj, amelyet a szívünkre veszünk
Érdekes, hogy a csigolyatörések legnagyobb részét egyszerűen nem vesszük észre.
Ennek oka az, hogy ezek többsége lassan, fokozatosan alakul ki, és rejtve marad.
Szakirodalmi adatok szerint mindössze a törések 10 százalékát vesszük észre azonnal, főleg azért, mert akut tüneteket okoz.
Az első csigolya megroppanása után a második már négyszer-ötször gyakrabban következik be, így a kockázat két-három csigolya törése után akár a húsz-harmincszorosára is nőhet.
A sors fura fintora, hogy a szinte észrevétlen törés más helyen okoz súlyos, akár az életünkbe kerülő problémát:
a szakszerűen csigolyakompressziónak nevezett problémától szenvedők keringési eredetű halálozása a normál (nálunk sajnos amúgy sem alacsony) átlag mintegy háromszorosa.
Gyengül a kar, sérül a váll
A felkar törése a fiatal, egészséges emberek körében elég ritkák.
Idősebb korban azonban a reflexek csökkennek, ezért egy esetleges eséskor már kiesik az alkar nyújtotta védelem, így az erőhatás közvetlenül a felkart éri.
A csontritkulás következtében megritkult csontszövet az ízület közelében lesz a leggyengébb, és ilyenkor már nem képes elviselni a rá ható erőt.
Ezért a felkar ilyen jellegű törése főleg az idősebbekre, ezen a csoporton belül is a csontritkulástól szenvedőkre jellemző.
Forrás: hazipatika.com.
